Örökbe fogadott egy macska…

Idén március közepén kaptam meg a várva várt telefonhívást…Egy balatoni kemping vezére, (ahol tavaly nyáron is melóztam) felhívott, hogy :

-Ugye, most is jössz le „karbantartónak”?

Gondoltam, szabódok egy kicsit, növelve az ázsiómat, de aztán meggondoltam, mert hivatalos bejelentett munka volt, tehát ez azt jelentette, hogy béralku nuku.  Középfokú minimál’ aztán kész…

- Hogyne, természetesen! :-))

- Lábad rendben?

- Mint újkorában…

- E hó 17 reggel kilenc!

- Ott leszek…

Macskát, szandált, „fecskét”,(ha ez mond egyáltalán még valamit a korosztályomon kívül) :-)) köpenyt, belepakoltam a 17 Kw-ba és kilencre, hipp-hopp, ott is voltam...........................................................................................................................................................................................................................................................................

Június 30. –án  behív a főnökasszony a lakosztályába és azt mondja, Kokó sajnálom, de nem nézem tovább, ahogy kínlódsz a lábaddal, hiszen már a biciklin is sántítasz!

Menj el betegállományba, de így is, úgy is, kell helyetted felvenni egy gondnokot…

Mondom neki, hogy inkább kilépek próbaidőn belül és visszamegyek járadékra…....................................................................................................................................................................................................................................................................

17 Kw tele, macska a tetején ebédre otthon…

Beállok az udvarra, az idén a zárak sértetlenek, nyitok ki és egyszer csak oda settenkedik, egy gyönyörű, ragyogóan világoskék szemű, öt hónap körüli süldő macska…

Kinyitom az ajtót, elveszem a macskabejárót takaró lemezt, és bemegyek…

Az új macsek, mint aki csak arra várt, hogy ajtót nyissanak neki, délcegen, minden óvatoskodás nélkül besétál, csinál a lábam körül kb öt kört, és felugrik a fotelba…

Kicsit elképedek, ekkora pimaszságra nem készültem, most mit kell tenni…

Kimegyek, a kocsiból behozom a régi macsekot, gondolom, majd elintézik egymás közt.

Nem intéztek semmit… Megszaglászták egymást, fújtak egy langyosat, és nekiálltak enni abból a kajából, amit időközben kiraktam a sajátnak…

Tudomásul kellett vennem, hogy ezen túl, két macskát kell szolgálnom… 

Azóta az egyik a szekrény tetején, a másik a fotelban, vagy fordítva, de otthon érzik magukat…

Holnap lesz értekezlet, amin eldöntjük, hogy nem leszek ivartalanítva, akármennyire is ez a protokoll, örökbefogadás esetén…  :-))