Idén március
közepén kaptam meg a várva várt telefonhívást…Egy balatoni kemping vezére, (ahol
tavaly nyáron is melóztam) felhívott, hogy :
-Ugye, most
is jössz le „karbantartónak”?
Gondoltam,
szabódok egy kicsit, növelve az ázsiómat, de aztán meggondoltam, mert hivatalos
bejelentett munka volt, tehát ez azt jelentette, hogy béralku nuku. Középfokú minimál’ aztán kész…
- Hogyne,
természetesen! :-))
- Lábad
rendben?
- Mint
újkorában…
- E hó 17
reggel kilenc!
- Ott leszek…
Macskát,
szandált, „fecskét”,(ha ez mond egyáltalán még valamit a korosztályomon kívül) :-)) köpenyt, belepakoltam a 17 Kw-ba és
kilencre, hipp-hopp, ott is voltam...........................................................................................................................................................................................................................................................................
Június 30. –án behív a főnökasszony a lakosztályába és azt
mondja, Kokó sajnálom, de nem nézem tovább, ahogy kínlódsz a lábaddal, hiszen
már a biciklin is sántítasz!
Menj el
betegállományba, de így is, úgy is, kell helyetted felvenni egy gondnokot…
Mondom neki,
hogy inkább kilépek próbaidőn belül és visszamegyek járadékra…....................................................................................................................................................................................................................................................................
17 Kw tele,
macska a tetején ebédre otthon…
Beállok az
udvarra, az idén a zárak sértetlenek, nyitok ki és egyszer csak oda settenkedik, egy gyönyörű, ragyogóan világoskék szemű, öt hónap körüli süldő macska…
Kinyitom az
ajtót, elveszem a macskabejárót takaró lemezt, és bemegyek…
Az új macsek,
mint aki csak arra várt, hogy ajtót nyissanak neki, délcegen, minden
óvatoskodás nélkül besétál, csinál a lábam körül kb öt kört, és felugrik a
fotelba…
Kicsit
elképedek, ekkora pimaszságra nem készültem, most mit kell tenni…
Kimegyek, a
kocsiból behozom a régi macsekot, gondolom, majd elintézik egymás közt.
Nem intéztek
semmit… Megszaglászták egymást, fújtak egy langyosat, és nekiálltak enni abból
a kajából, amit időközben kiraktam a sajátnak…
Tudomásul
kellett vennem, hogy ezen túl, két macskát kell szolgálnom…
Azóta az egyik a
szekrény tetején, a másik a fotelban, vagy fordítva, de otthon érzik magukat…
Holnap lesz
értekezlet, amin eldöntjük, hogy nem leszek ivartalanítva, akármennyire is ez a
protokoll, örökbefogadás esetén… :-))